Próbálok ötleteket gyűjteni a keddi házimhoz. Szeretnék valami egyedit kitalálni, mert utálom, ha mások ötleteit vagyok kénytelen "jajj, hát kicsit alakítottam rajta" módon utánozni. Úgysem lesz olyan jó.
Viszont ezt a témát elképesztően nehéznek találom. Nemtom, hogy csak nekem teljesen megfoghatatlan ez a dolog, vagy másnak is...az optikai illúziók számomra a véletlen művei, fogalmam sincs, hogy "tervezzek" meg egyet. Mindenesetre ezek a képek baromi jók. :)

Sziasztok! Végre van egy kis időm, hogy utolérjem magam. Még korántsem rázódtam bele a fősulis életbe, pláne nem az önellátásba. Elég szokatlan - és egyben vicces - a szituáció, amikor a DM-ben az arclemosó mellé a wécétisztítót is leteszem a futószalagra, vagy amikor rájövök, hogy megint nincs mit enni, de ennek ellenére a mosatlan már kifolyik a csap alól. Egyenlőre a lakótársam sem könnyíti meg a helyzetet azzal, hogy mindenhol otthagyja a póthaját...azt hiszem ideje lefektetnünk pár szabályt.

Ezen kívül a suli most nagyjából minden időmet leköti. Hiába van kevés óránk, sok leckét kapunk. Ennek a megcsinálását viszont mindig sikerül az utolsó pillanatig halogatnom, amikor már remegek a stressztől, hogy úristennemleszkész. Na de most...!

Ez a hétvége terveim szerint tökéletes lesz arra, hogy a blogon is és a való életben is behozzam a lemaradást. Még a barátom is elutazott, (Prágában van, jó neki) szóval semmilyen kísértés nem gátolhat meg!
Ez a poszt pedig egy kis emlékeztető magamnak, hogy mit is kell csinálnom ebben a három napban.

Most, hogy gyűjtöttem egy pár képet, hogy illusztráljam mennyire felhúztam magam, egészen meg is nyugodtam. Korántsem teljesen, de azért jobb. Úgy volt, hogy a tesóm kölcsönkér nekem egy fulcap-et, ami a gólyatáboros-rapper-csapatjelmezem meghatározó darabja lett volna...kétszer találkozott a sráccal, nullaszor hozta el a sapkát. A testvéri szeretet de csodás...

Ebből ugye ki is derült, hogy gólyatáborban leszek, és ha az alkoholmennyiség, amit ott magamba töltök engedi, vissza is térek. Addig bírjátok ki valahogy nélkülem. Pá!

Cipők, amiket bármikor elfogadnék. Be kell vallanom, hogy kicsit extrém a stílusom. Nem vagyok az a finoman elegánsan öltözött fiatal hölgy, ami amúgy sokszor lenni szeretnék. Van egy olyan oldalam is. Viszont van egy ettől radikálisan külömböző, akinek mindenféle extrém agylövés is bekattan. Az utóbbi azt hiszem annak a bizonyos rocker-tinédzser korszaknak tudható be. Amúgy van akkorról egy meggyszínű acélbetétesem, amit a mai napig imádok. Csak még gondolkodom rajta, hogy mivel hordjam...Nektek mi a legextrémebb ruhadarabotok?